Skip to content

Chichén Itzá – 1. rész

Chichén Itzá – a maják misztikus romvárosa

 

Mexikói históriákból sosem elég! És ahogyan a cenotékról szóló blogbejegyzésben már utaltam rá, most végre betekintést nyerhetsz a maják misztikus világába. Képzeletbeli utazásunk mai úticélja Chichén Itzá, az egykor virágzó maja birodalom titokzatos romvárosa.

Krisztus után 500 körül, valahol Közép-Amerika szívében egy nép városépítésébe kezdett. Ugyan már, miért érdekes ez? – kérdezhetnénk. Nos azért, mert akkor talán még senki sem tudta, hogy a végeredmény még jelen korunk tudósait is ámulatba ejti majd. Akkor és ott épült meg ugyanis Chichén Itzá, a hajdani Mezo-Amerika kulturális és társadalmi fellegvára. Önmagában ez még nem jelenthet indokot az ámulatra, viszont ahogyan mindez testet öltött, az már sokkal inkább.

A maják igen intelligens, fejlett nép volt. Már akkoriban jártasak voltak a csillagászat, és a művészetek területén. Fejlett írástudománnyal, és kiemelkedő matematikai-, asztronómiai ismeretekkel rendelkeztek, valamint híresek voltak a monumentális építészetükről.

Az említett blogcikkemben már esett szó Chichen Itzáról, a maja romvárosról is, amely felfedezése után megannyi kérdéssel árasztotta el a kutatókat. Honnét szerezték ezt a tudást az építkezésekhez, miért és hogyan építették fel ezeket a monumentális építményeket? Honnan és milyen módon szállíltották ide a szükséges alapanyagokat? – hogy csak néhányat említsek a talán még könnyebben megválaszolható kérdésekből.

Tudtad, hogy Chichen Itzá városát egyik napról a másikra hagyták el a lakói? A folytatásból megtudhatod, miért.

A romváros tetemes részét a mai napig sűrű dzsungel rejti. Mivel ez egy jelenleg is aktív régészeti lelőhely, a kutatók folyamatosan dolgoznak a feltárásán. De számos kérdést vet fel a maja kultúrával kapcsolatban, amelyek lassítják a munkálatokat. Egymás után tárják fel az itt lévő épületek romjait, amelyek szinte egytől egyig fejtörést okoznak a szakembereknek, hogy milyen funkciót láthattak el akkoriban.

 

Történeti áttekintés

Chichén Itzá (csicsén icá) maja-tolték romváros Közép-Amerikában, Mexikó államban, a Yucatán-félsziget északi részén található. A név jelentése szabad fordításban „az itzai kút kávájánál”, a ch’en szó, jelentése „hullám, víz fodor”. Ez az elnevezés erősen utal a területi adottságokra, hisz a Yucatán- félszigeten nincsenek folyók, viszont vízgyűjtőkből annál több van a környéken. Valószínűleg a kristálytiszta víz közelsége lehetett vonzó a maják számára, mikor úgy döntöttek, itt építik fel a várost.

 

Chichén Itzá titokzatos elnéptelenedése

Chichén Itzá városát a maják matematikai és asztronómiai tudásukat kombinálva az ötödik század közepén építették fel. Számos legenda kering arról, miért hagyták el 200 évvel később lakói szinte egyik napról a másikra ezt a társadalmi és kulturális fellegvárat. A feltételezések tárháza igen népes. Sokan úgy vélik egy nagyobb háború vagy éhínség okozhatta a kivándorlást, de akad olyan teória is, miszerint felsőbb, földönkívüli hatalmasságok utasításait követve hagyták el a várost. A számos hipotézis közül a háború elmélete később megingott, mivel a régészek nem találtak pusztításra utaló jeleket. A hirtelen elnéptelenedés legvalószínűbb oka egyszerű és logikus.

Kutatások alapján a 690-es években a város vízellátását biztosító cenoték (szenoték) kiszáradtak, melynek hatására a népnek új vízlelőhelyet kellett keresnie. Közel 200 évvel később a természetes kutak azonban újratöltődtek, így a kilencedik század utolsó negyedében újra benépesült és folytatta fejlődését.

A várost a 10. században a Tulából kelet felé menekülő toltékok elfoglalták. A közös együttélés végül sikerrel zárult, így nemsokkal Chichén Itzá elfoglalása után a két nép katonai vezetői szövetségre léptek és a maja-tolték birodalom fővárosává tették.

Cenote türkiz tóval
cenote mexikóban

A vérontás és a tudomány különös találkozása

Rémisztő belegondolni, de ezek a mesteri precizitással megépített építmények sötét és vérfagyasztó rituálék helyszínei voltak. Domborműveik dicső harcot, győzelmet és idegen isteneket magasztaló kőbe vésett történetek. A toltékok átvették a helyi műveltséget és vallást, de saját arculatukra formálták. Ők honosították meg Quetzalcoatl (Kecalkóatl) a tollaskígyó imádását, akit a maják Kukulkánnak neveztek. Kukulkán a maják legendái szerint egy égből alászállt tanító volt. Azért jött a Földre, hogy matematikát és asztronómiát tanítson nekik. Egyébként panteonjuk elég sokrétű volt, mert a földre szállt istenek mellett saját uralkodóikat is istenként tisztelték. Hiedelmük szerint a földre szállt tanítók áldozatot érdemeltek az átadott tudásért, de minden bizonnyal maguk az emberek találták ki, hogy a legméltóbb áldozat a vér és az emberi szívek legyenek számukra. Emberáldozataikkal az ő visszajövetelüket is siettetni akarták, ezért volt, hogy százával sőt, akár ezrével hurcolták fel és küldték a halálba áldozataikat a piramisok tetején.

A toltékok vérengzése vallásukból eredt, miszerint az istenek vérszomjas zsarnokok voltak. Hitük szerint a napot is állandóan emberi vérrel kellett táplálni, hogy a halál birodalmából hajnalonként fölkeljen. Összességében mindez hatalmas mennyiségű emberáldozatot követelt, melynek eredménye folyamatos háborúzás lett újabb és újabb foglyokért, akiket aztán rituálisan feláldoztak. Művészetük sokak számára rettenetes, mivel szinte minden díszítményük a vérengzésről, az emberáldozatok bemutatásáról szól, melynek jegyeit a város ma is magán viseli.

Maja harcos kezében áldozata fejével
maja harcos kezében áldozata fejével

 

Maradj velem, mert mindjárt megtudhatod, milyen elképesztő számításokra is képesek voltak a maja asztronómusok.

A maják rendkívüli tudása

 

Írásuk

A maják írása az egyik legrégebbi és legkomplexebb írástudomány a világon. Hieroglifáik hosszú évszázadokig tűntek megfejthetetlennek, mígnem 1880-ban kutatásuk áttörő eredményeket ért el. Felfedezték, hogy írásuk két különböző írásjelet használ, ezek kombinációival alkották írott szövegeiket. Az építmények domborművei sok esetben az uralkodói családok isteni eredetét bizonygatja, így igyekeztek indokolni jogos hatalmuk törvényességét a nép előtt.

Maja hieroglifák
maja hieroglifák

 

Elképesztő asztronómiai és matematikai tudással rendekeztek

Az ősi maják szoros kapcsolatban álltak a csillagokkal. Arra utaló jeleket is találni, hogy a bolygók mozgását is figyelemmel követték. Különösen a Vénusz, a hold fázisai, a nap- és holdfogyatkozások érdekelték őket. Gondosan megtervezték, hogy melyik égitestet kell figyelniük, és milyen adatokra van szükségük naptáruk elkészítéséhez. Az elsők között voltak, akik felfedezték, hogy az „Esti csillag” valójában megegyezik a „Hajnal csillagával”, és hogy mindkettő maga a Vénusz. Számításaik révén előre tudtak jelezni bizonyos égi eseményeket.

A maja az első és egyetlen olyan ősi civilizáció, melynek tudományában megjelenik a nulla és a helyiérték fogalma. Ezek teszik lehetővé a nagy számokkal történő számításokat, mellyel tovább mehettek asztronómiai kiteljesedésük útján. Ilyen számítási képességekkel elméletileg akár többezer éve megtörtént események kiszámítására is képessé váltak. A Vénusz bolygó mozgását a naprendszerben például olyan jól ismerték, hogy számításaikat 6000 évre vetítve mindössze néhány órát tévedtek a pályáját illetően. Részletes csillagászati rendszerük felállításához sokak szerint több ezer, vagy több tízezer évnyi megfigyelés lett volna szükséges, így tudásuk eredetét homály fedi.

A csillagok és bolygók mozgásának vizsgálatát vélhetően elengedhetetlennek tartották az idő pontos méréséhez, ami meghatározó jelentőségű volt kultúrájukban. Hogy miért? Egyrészt úgy vélték, hogy az őket megelőző korszakok mind valamilyen katasztrófával végződtek. Az újabb katasztrófától tartva mindent tökéletesen igyekeztek végezni. Ezért minden ünnepüket, szertartásukat, minden tevékenységüket, sőt, még a játékaikat is égi eseményekhez igazították. Attól tartottak, hogy ha nem így tesznek, újabb katasztrófa jön el, mely idő előtt véget vet majd korszakuknak. Az égi jelenségek kiszámításához elengedhetetlen volt az idő pontos mérése.

Már-már paranoid precizitásuk természetesen az építészetükben is megnyilvánult, ahogy arról cikkünk folytatásában, itt olvashatsz.

Az idő mérését másrészt azért is tartották a legfontosabb tudománynak, mert hitvallásuk szerint a csillagok mozgása árulta el, mikor térnek vissza isteneik az égből.

 

A naptár

Hihetetlenül pontos naptáruk a napjainkban is használt Gergely-naptár adataival egyezik, miszerint egy naptári év 365 és egynegyed napból áll. Olyan, akkoriban elképesztő számítási eredményeket is tartalmaz, amely megjövendölte, hogy a Föld forgási szögsebesség vektora (Precessziója) 26.000 éves periódusokból áll, azaz ennyi időnek kell eltelnie, hogy a földtengely elmozdulása egy teljes kört írjon le. Az egyetlen mezoamerikai nép voltak, akik rögzített dátumú naptárat is használtak. E naptár időszámítása Krisztus előtt 3114. augusztus 11-én kezdődött, utolsó napja pedig 2012. december 21-ére esett. A ma élő emberek szerencséjére nem jött be az a közhiedelembe vonult jövendölésük, miszerint a naptár végdátuma megegyezik a világ végének időpontjával. Később egyébként találtak olyan maja naptári feljegyzéseket is, amelyek bőven 2012 utáni éveket számoltak.  

Ki gondolta volna, hogy az őserdő szívében már akkoriban ilyen tudással rendelkezett ez a nép? És ahogy már említettem, a kutatások megállás nélkül folytatódnak, így izgatottan várjuk, milyen titkok és felfedezések várnak még ránk a maják rejtelmes romvárosából. 

Maja naptár
maja naptár

 

A folytatásban

Ha érdekel, hogyan ölt testet a maják tudása és precizitása bámulatos építészetükben, olvasd el cikkünk folytatását itt, melyből megismerheted a romváros fantasztikus építményeit!

Chichén Itzá csupán karnyújtásnyira van tőled! Fedezd fel romjait és éld át mítoszait egy felejthetetlen mexikói utazás során, melynek minden részletét vágyaid szerint tervezünk meg. Vedd fel velünk a kapcsolatot a részletekért és szerezz egy életre szóló élményt!

Chichén Itzá titkai Rád várnak!